„Én vagyok az élet kenyere.” Akár ez a jézusi kijelentés is lehetett volna az idei Szeretethíd mottója, mert az egész tevékenység és program a sütés, a kenyér és annak bibliai jelentése körül zajlott.
A Szeretethíd - Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok idén 2023. május 19-20.-án kerültek megrendezésre, a felvidéki megnyitó szervezési okokból május 12-én lett megtartva Tanyon az Adm. M.A. de Ruyter Napközi Otthonban.
Az intézmény dolgozói és kliensei úgy döntöttek, hogy a Szeretethíd keretén belül péksüteményeket és igés kártyákat készítenek, csomagolnak és adnak át a Tanyi Református Gyülekezet idős tagjainak. Ehhez a tevékenységhez csatlakoztak a Diakóniai Központ munkatársai.
„Az elmúlt években a felvidéki megnyitók alkalmával megmutattuk, hogy a közösségi összefogásban lehet templomudvarokat vagy iskolakerteket szebbé tenni. Idén a Szeretethíd egy másik arcát, ha úgy tetszik másik pillérét láthattuk, amely megmutatta, hogy kisebb közösségben is ugyanolyan szeretettel tud épülni a Szeretethíd.” - mondta Haris Szilárd diakóniai lelkész, kifejezve háláját a tanyiaknak. Az intézmény kliensei - fiatalok és idősek együtt - asszisztált foglalkozásokat és fejlesztő feladatokat végeztek a két munkatárs, Csécs Ildikó és Farkas Viktória vezetésével. A különféle akadályozottsággal rendelkező személyek közül többen már a sokadik alkalommal vettek részt a Szeretethídon, de a segítők elmondása szerint most különös izgatottsággal készültek a megnyitóra.
A program 10 órakor kezdődött, amikor Csík György, a tanyi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Görözdi Miklóst, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperesét, Horváth Andreát, a felsőpatonyi kézműves pékség vezetőjét, akik a Szeretethíd felvidéki védnökei. Az esperes úr rövid áhítattal nyitotta meg a programot. Nyitóbeszédében kiemelte, hogy az egymás iránti szeretet ma is felismerhető a világban, sőt kitűnik és kérdésekre ösztönzi a nem hívő embert is. A Szeretethíd programjának egyik célja tehát, hogy betöltse Jézus mondatát: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35)
A szavak után - a program mottójának megfelelően ("Ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valósággal." 1Ján 3,18) - a szorgos kezek tésztát gyúrtak, mások színes papírból csíkokat vágtak. Valóban látni lehetett, amint a segítettek, maguk is segítővé válnak.
Ezután, míg a tészta kreálmányok a sütőben sültek, addig a fővédnökök elmentek az alistáli református templomba, a pódiumbeszélgetés helyszínére, ahol addigra már összegyűltek az alistáli református alapiskola felső tagozatos diákjai. A beszélgetés szinte törvényszerűen a kenyérsütés és a pékség-szakma egyes fortélyai felé terelődött, hiszen Horváth Andrea hivatása pék. Elmondta, hogy a kézműves kenyér és az ipari technológiával készült kenyér közti különbség az, hogy az előbbit kezek fáradságos munkával készítik, míg az utóbbi emberi beavatkozás nélkül készül el. A kenyér mellett utalt a kovász fontos bibliai jelentésére is: „A kenyeret a kovász keleszti meg. A Szentírás nagy igazságot mond, amikor azt kéri tőlünk, hogy olyanok legyünk a világban, mint a kovász. A kovász indítja el a kelési folyamatot és tárolja az ízvilágot. Illetve az is igaz, hogy a kovász egy óra alatt a duplájára növeli a térfogatát.”
Horváth Andrea, aki korábban Pozsonyi Református Egyházmegye főjegyzőjeként és zsinati pótképviselőként is szolgált egyházunkban, a szlovákiai pékek csapatának tagjaként díszmunkáival ism melyekkel nemzetközi versenyen is részt vett, dicsőíti Istent és bizonyságot tesz Istenbe vetett hitéről.
A végén a gyerekek is a beszélgetés résztvevőivé váltak. A foglalkoztatottak a következő napokban adják át szeretetcsomagjaikat a gyülekezet tagjainak.
