A hit és szeretet eszközei
„Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely, Ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol Ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben? Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának, hogy megbocsátattak a te bűneid, vagy azt mondani: kelj fel, vedd az ágyadat és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön- így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig felkelt azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára, úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: ilyet még sohasem láttunk!
/Márk 2, 1-12/
Jézus vándorlása során eljut Kapernaumba, amely tágabb értelemben az Ő Szülőföldje is volt. Ezen a vidéken éltek hozzátartozói rokonai is. Mégis a Szentírás feljegyzi, hogy nem hittek benne, sem a főpapok és Írástudók, de rokonai sem. Ismertsége sok esetben csak akadály volt hitük számára. Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
A béna és négy társa fülét feltételezhetően sok, talán egymásnak ellentmondó hírek is érintették Jézus személyét illetően. Mindebből Jézus iránti váradalom született bennük. Lehet, hogy még hitük nem mondható keresztyéni hitnek. Mindazonáltal hittek Jézusban, reménykedtek erejében, gyógyító hatalmában. Eltervezték, hogy beteg társukat Jézus elé viszik. Ki nekünk Jézus? Mert lehet, hogy sokat hallottunk, tanultunk Róla, de mindeközben megszületett-e a bizonyosság szívünkben, hogy nekünk is egyedül Rá van szükségünk, hogy Ő az egyetlen, aki tud és akar segíteni rajtunk. Aki meg tud szabadítani, gyógyítani, erősíteni. A négy barát hitte, hogyha ők tehetetlenek is arra, hogy igazán segítsenek társukon, Jézusban érdemes bízni. Beteg társukat érdemes Jézus elé vinni. Te viszel-e valakit Jézushoz? Talán egy alkohol vagy más megkötözöttségben szenvedő hozzádtartozót, aki gyógyulása érdekében már mindent megpróbáltál és te magad minden emberi segítségnyújtással együtt csődöt mondtál? Hiszed-e hogy egyedül Jézus segíthet? Társuk béna, tehetetlen, mozdulni is képtelen, éppúgy, mint sok mai testi-lelki béna, megkötözött. Önerőből nem tud szabadulni. Milyen jó, hogy ennek az embernek van négy hitben élő barátja, akik legyőzik a bénaság okozta tehetetlenséget és ha önerőből lehetetlen, hogy társuk Jézus elé jusson, ők viszik őt hozzá. Van-e szemünk meglátni a körülöttünk élők tehetetlenségét és hitünk Jézus hatalmában és könyörülő szeretetében, hogy tudatosítsuk a mai betegek sokaságának is Rá van szüksége. És ha önmaguktól már kiáltani is képtelenek, visszük-e őket legalább imádságunkban Jézus elé?
Ha nem is lehetünk bizonyosak abban, hogy ennek a négy barátnak már újszövetségi hitük van, az kétségtelen, hogy tetteik segítőszeretetből fakadtak, s így azok diakóniai szolgálatok. A diakónia lényege, hogy a különböző eszközök által odavigyük világunk betegeit, rászorulóit, szenvedőit az Úr Jézushoz. Ez volt az ő céljuk is és az a fő célja minden szeretetből fakadó diakóniai szolgálatnak ma is. Lássuk meg korunk betegeit és higgyünk Jézus szavaiban: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívogatni, hanem a bűnösöket a megtérésre.”
Alighogy elindulnak, máris akadályba ütköznek. A sokaság miatt nem tudják bevinni betegüket Jézus elé, de hitük leleményes. Ha oldalról nem megy, majd megy felülről. Elkezdik bontani a tetőzetét annak a háznak, ahol Jézus tanított. Ez ugyanolyan meglepő cselekedet volt, mint ma lenne, ha valaki fejünk fölött bontani kezdené a tetőzetet. Mindenki rájuk figyelt. Jézus pedig legelőször tettük mozgató rugóját látja meg, azaz hitükre tekint.
Látva a barátok hitét mondja a bénának: Megbocsátattak neked a te bűneid. Talán kicsit ezt hallva csalódottak is voltak a barátok, hiszen az ő céljuk nem ez volt. Nem a bűnbocsánatban akarták részeltetni barátjukat. A cél a testi gyógyulás volt. Jézus azonban nem végez félmunkát. Bár először a lelkét teszi helyre, lelkileg nyújt gyógyulást ebből következik a fizikai gyógyulás is. A négy barát így elérte célját. Ma sem szégyenül meg senki, kinek hite, reménysége Jézus felé irányul, akár önmaga akár más valaki érdekében.
Fohász: Uram, utánad sóvárog a lelkem! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik,azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! Ámen! /Zsoltárok 25, 1-3/
Pusztai Zoltán
Szeretetben összeforrva egy közös test tagjai
Tudjuk egymásért harcolva, ha kell vérünk ontani.
Úgy szerette földi nyáját, s halt meg értünk jó Urunk,
Fájna Néki látva minket, hogy szeretni nem tudunk.
/RÉ 395,2/