Az Úré a Föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert Ő vetette meg alapját a tengereken, rögzítette a folyókon. (Zsolt 24, 1)
Április 22.-e a Föld napja. Még a Facebook is boldog Föld Napját kíván nekem, és a kedves ismerőseim is hirtelen mind meg szeretnék menteni a bolygónkat. Mintha ezt egy napnyi odafigyeléssel meg lehetne tenni.
Manapság nagyon divatos fogalom a környezettudatosság. Nagyon mai, tudományos kifejezésnek hangzik. Talán a szóösszetétel tényleg új keletű, de mögötte rejlő gondolat semmiképpen. A Szentírás szerint az ember életterét, a Földet, és vele együtt az egész univerzumot, Isten alkotta és adta oda az embernek „használatra.” A Teremtés könyve szerint Isten azzal bízta meg az embert, hogy uralkodjon az egész teremtett világon. (1Móz 1,28) Ugyanezt a gondolatot járja körül a 8. zsoltár is, amikor azt írja a szerző: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom – hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.” (Zsolt 8, 4-6) Utóbbi esetében természetesen változik a nézőpont, hiszen a zsoltáros a Földről tekint a csillagokra, de ha ez a zsoltár Holdon íródott volna, akkor bizonyára úgy is kezdődhetne: „Ha látom a Földet, kezed alkotását…” Az alapgondolat azonban mindkettőben ugyanaz: az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy az ő élete a világ egészéhez képest gombostűfejnyi méretű. Az az Isten, akit talán napról-napra megszólít imádságban, az egész világ Teremtője. Az pedig, hogy Isten a „helytartójává” tette az embert a teremtett világban, csodálatos dolog, de egy helytartó sohasem felejtheti el, hogy kinek a megbízásából végzi a feladatát, és hogy kinek kell majd elszámolnia. Mivel azonban elfelejtettük, hogy egy „kevéssel” kisebbek vagyunk Istennél, már azt gondoljuk, hogy tulajdonosok vagyunk a Földön. Bölcs uralkodók helyett gátlástalan kizsákmányolói lettünk.
Mindezeket a dolgokat tudatosítva még inkább felsejlik előttünk Isten gondviselése, amellyel ezt az egész világot, vele együtt a kék bolygót bölcsen megalkotta, fenntartja és igazgatja. Ezen elgondolkozva rájöhetünk, hogy a környezettudatosság az Isten-tudatosságon alapszik.
Haris Szilárd