„Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.“ János 19, 30
Nagypéntek van. Írni kéne valamit Jézus megfeszítéséről. Mert így illik. Mert így szoktuk. Lapozgatom a Bibliám és olvasom a jól ismert szófordulatokat: „Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék… Pilátus feliratot is készített… fogták köntösét is, amely varratlan volt… Jézus meglátta ott állni anyját…” Miközben olvasom, képek villannak fel bennem: hol egy-egy Jézus film emlékezetes jelenete, hogy egy legációs szolgálat pillanatai. Eszembe jutnak a nagypénteki történethez fűződő bibliamagyarázatok tételmondatai. Úgy vonulnak fel ezek a dolgok, mint egy kiállítás tárgyai. De mégis mit írjak? Mert a kereszt mégsem kiállítási tárgy, és én nem vagyok tárlatvezető egy múzeumban, aki időről-időre elmondja ugyanazt a történetet, ugyanazokkal a hangsúlyokkal, csak mindig más csoportnak. Ha így tennék, akkor nem lennék több, mint a fejüket csóváló farizeusok, akik elmentek Jézus keresztje előtt, de közben nem értettek semmit abból, ami éppen történik.
De valahogy mégiscsak el kellene mondani a lényeget. Mit tegyek? Kezdjem el véresen lefesteni az eseményeket? Horrorfilmet már készítettek a filmrendezők a történetből. Nem tudok velük versenyezni. Talán nem is szeretnék, mert a gyomorforgató látvány sokszor elfedi a lényeget.
Tovább pásztázza a szemem a Szentírás lapjait. Egyszercsak megakad a szemem egy szón: „Elvégeztetett!” Eszembe jut, hogy egyszer láttam ilyen címmel egy prédikációs kötetet Spurgeon-től. Igen. Ezt a címet adta a kötetnek, mert igazából ez a lényeg. Ez az egy szó. Minden azért lett eddig, hogy elvégeztessen. Most pedig beteljesedett. Ekkor magamban imádkozni kezdtem:
Kegyelmes Úr Jézus Krisztus!
Elvégeztetett, mert Te elvégezted. Elvégezted a megváltást. Beteljesítetted, amiért emberré lettél. Nagypénteken már nem beszéltél, de megadtad az addigi összes tanításodnak és gyógyításodnak az igazi értelmét, azzal, ahogy nagypénteken cselekedtél: az életeted adtad értem, a bűnösért. Nem azért, aki megérdemelte, és nem azért, aki jó, hanem a bűnösért, értem.
Elvégeztetett a békéltetés szolgálata. Azért imádkozhatom most hozzád, azért nevezhetem Istent Mi Atyánk-nak, mert Érted engem is gyermekévé fogadott. Téged sújtott az én bűneim büntetésének teljes súlyával.
Elvégeztetett, és csakis ezért tudok én is most bármit is elvégezni. Csakis ezért van tartalma és értelme életemnek és szolgálatomnak. Csakis azért tudom, hogy mi az, hogy szeretni, mert Te előbb szerettél.
Én sokszor méltatlankodom, elégedetlenkedem, és erőlködöm feleslegesen. Pedig már rég elvégeztetett. A háború a halál ellen már meg van nyerve, az életben már csak csaták vannak. Bocsásd meg Uram, hogy kis csatáimat sokszor a világ bajának, magamat pedig a világ közepének gondolom. Pedig Te vetted magadra a világ baját. Az enyémet is. Mert Te vagy az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!
Elvégeztetett, és én ezért neked szüntelenül hálát adni, és engedelmesen élni tartozom. Hiszen hányszor bizonyítottad már, hogy soha el nem hagytál, hogy megőrizted lépteimet mindeddig. Hiszen tulajdonképpen én semmit sem tettem azért, hogy megismerjelek. Mert Te ezt is elvégezted, mielőtt megszülettem. Te már akkor szerettél, amikor nem is tudtam rólad. Legyen tiéd a dicsőség! Köszönöm neked Uram, hogy meghallgatsz. Ámen.
Értsük meg ezt az egy szót: „Elvégeztetett!”, és érteni fogjuk nagypéntek lényegét.
Haris Szilárd