Házasság hetére
Egyedülállóként a házasságról írni, a házasság hetére meglehetősen hiteltelen dolog, vagy legalábbis elméletieskedő. Lelkészként, az ember tisztában van az elmélettel, akkor is, ha még nem házas. Talán éppen ezért, többen kerestek már meg engem azzal, hogy a párkapcsolatukkal kapcsolatban adjak nekik tanácsot. Nem is értettem a megkeresést! Miért pont én adjak tanácsot? Aztán rájöttem, hogy valószínűleg a párnak, vagy valamelyik felének arra van szüksége, hogy valaki kívülről nézze meg a kapcsolatot, és lássa meg annak hibáit. Ez pedig csak akkor megy, ha megvan az olyan alapvető fogalmak általános ismerete, mint a hűség, a megbocsájtás, a türelem és a szeretet. Ezek közül a házasságról lévén szó leginkább a hűséget, szeretném kiemelni. Mielőtt azonban belemennék ennek a szónak az elemezgetésébe, vegyünk át két alapvető tételt házassági etikából, amik ma már nem annyira egyértelműek:
– A házasság 1 nő és 1 férfi között köttetik!
– Isten egyetlen házasságról sem ígéri meg a Szentírásban, hogy boldog lesz! Azt viszont igen, hogy a rá odafigyelő párnak segítséget ad a nehézségekben. Ebből tehát az következik, hogy az elrontott házasságért Istent okolni nem érvényes!
Ebből az alapállásból térjünk rá a hűségre. A hűség, mint érték a világból kiveszőben van. Már majdnem elhittem a kutyabarát Facebook-posztokat, hogy igazi hűségre csak a kutyák képesek, amikor rátaláltam a fenti hóseási igerészre:
„Eljegyeztelek magamnak örökre, eljegyeztelek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyeztelek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat!“
Ezt mondja Isten az ő népének Hóseás próféta könyvében. Így tanítja meg a népet arra, hogy ő hűséges, akkor is ha adni kell igazságot és törvényt, de akkor is, ha a nép elpártol Tőle, mert akkor az Ő irgalma és szeretete kerül előtérbe.
A házastársi kapcsolat is eljegyzésen alapul. Ott is szükség van igazságra, azaz őszinteségre és törvényre, azaz szabályokra. A hazugságon alapuló kapcsolat sohasem teljesedhet ki. Az irgalom és a szeretet arra kellenek, hogyha az előbbi két tételt megszegjük (ami, az emberi gyarlóságból kiindulva, előfordulhat). Az irgalom és a megbocsájtás részét képezik egy társas kapcsolatnak. Ha az ember nem úgy indul neki, hogy az élet más helyzeteiben megtanulta a megbocsájtást, akkor a házasságban nagyon nehéz lesz ezt gyakorolni, hiszen a házasságban az bánt, akit a legjobban szeretünk. Mindezen dolgok gyakorlásához a hűség adja meg az alaphangot. A hűség nem érzés, hanem döntés. Hiányát ösztönre, tudatmódosító szerre vagy egyéb külső tényezők befolyására fogni ugyancsak gyarló dolog. Ilyenkor inkább azt kell kérdezni, hogy voltam én valaha is bármiben hűséges? Ennyit az elméletről!
A hűség, mint érték megkérdőjeleződése megjelelölhető a többi között egy okként, hogy miért nem kell oly sokaknak a „papír” a házasságról. Itt az ideje, hogy újra hűséget tanuljunk Istentől, és újra megértsük a hármas fonál titkát, ahogyan azt a Prédikátor, az elmélet után egészen gyakorlatias gondolkodással elénk adja:
„Jobban boldogul a kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek az egyik ember felemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Épp így, ha ketten fekszeknek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogy melegedne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (4,12)
Prédikátor hármas fonálról beszél, mert Istent is számításba veszi. A keresztyén házasságban két hívő ember személyes Istennel való kapcsolata mellett létrejön „a mi kettőnk” közös Istennel való kapcsolata. Ő válik azzá a harmadik személlyé, aki a házasságot „felügyeli”, és a két embert, mint párt vezeti. Ebben a hármas kapcsolatban a viszonyok úgy fonódnak egymásba, ahogy a hármas fonál szálai. Nem lehet utólag a kettőt elválasztani a harmadiktól. Nehéz a hármas fonálról beszélni akkor, amikor a kettes is olyan nehezen jön létre. De nem az-e ennek az oka, hogy kimarad a harmadik szál, és a kettő sohasem lehet olyan tartós, mint a három?
Szöveg: Haris Szilárd
Fotó: Révész Csilla