Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel… Filippi 2, 5-6.
Advent első vasárnapja van. Az advent szó jelentése: eljövetel. Az adventi időszakban elhangzott, megírt prédikációk nagy hányada a Krisztus születésére, eljövetelére való készülődésről szól. Az ember elgondolkodik arról, hogyan is kéne készülődni? Egy kicsit mindig igyekszik minden évben valami újat mondani, újat találni. Teljesen nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a Kedves Olvasók között nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy mi következik az advent után. Feltételezem, hogy mindenki teljesen tisztában van a karácsonyi történet eseményeivel. Már a kisgyermek is el tudja mondani, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, hogy Jézus Betlehemben született szűz Máriától. Egy kicsit úgy vagyunk ezzel, mint a kedvenc filmünkkel. Bármelyik is legyen az, az alaphelyzetet, a történést biztos, hogy bármikor el tudjuk mondani. Az azonban már koránt sem biztos, hogy ezzel együtt már azt is feltártuk, hogy miért is olyan jó az a film. Az igazán jó filmet meg lehet, és meg is kell többször nézni. A második és a harmadik alkalommal azonban már nem a puszta történetre, a cselekményre figyelünk, hanem az alkotás művészi oldalára, az apró nüanszokra. Ha a karácsonyi eseményekről beszélünk, akkor ezek hátterét és mögöttes tartalmát a Filippi levél Krisztus-himnusza adja elénk a leginkább. Ha a filmes hasonlatnál maradunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a karácsony forgatókönyve benne van ebben a néhány igeversben. A következő négy vasárnapon a Szentlélek segítségével négy ilyen apró mozzanatra szeretnék rávilágítani.
Minden jó filmet meg kell először írni. Mindig érdekelt, hogy mi vezet egy írót arra, hogy írni kezdjen. Nagy valószínűséggel többféle indíték létezik. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy mi volt Jézus Krisztus indítéka arra, hogy megcselekedje és „leírjaˮ a karácsonyi eseményeket.
A karácsonyi eseményeket mindig a megváltás felől kell néznünk. Mindennek a mozgatórugója tehát az, hogy Isten meg akarja menteni az embert a bűnből. Alapigénk erről az „indulatrólˮ beszél. Azonban önmagában ez az indulat még kevés lenne. Eldönthetem én férfiként, hogy írok egy könyvet a szülés nehézségeiről, de nem hiszem, hogy sokan olvasnák, hiszen nem vagyok igazán hiteles forrás. De Krisztus esetében ez nem így van. Mert ő Isten formájában, azaz más szóval alakjában volt, mielőtt emberré lett. Krisztus Isten Fiaként Istentől küldetett el hozzánk. A karácsony ünnepére és az arra való készülődésre egyaránt sok hagyományréteg és szokás rakódott napjainkra, olyannyira, hogy már szinte az áruházak kínálata és díszlete határozza meg mikor és milyen alapon legyen karácsonyi hangulatunk. Sokféle nevet is adtak már a karácsonynak a „szeretet ünnepétőlˮ az „ajándékozás ünnepéigˮ. Pedig a karácsony értelmét keresve tulajdonképpen az egyetlen hiteles forrásunk maga Krisztus, illetve a Róla szóló Szentírás.
Ha egy idegenországba készülünk, igyekszünk tájékozódni annak az országnak a tulajdonságairól. Méghozzá olyan hiteles forrásokból vagy személyektől, akik már jártak ott. Ha a mennyek országáról szeretnénk tudni, akkor miért nem azt kérdezzük, aki onnan jött? Krisztus a mennyből jött el hozzánk, mert nem nézhette tétlenül a vesztünket. Krisztus nem élt vissza a helyzetével. Otthagyta a mennyei otthonát azért, hogy minket embereket megmentsen. A karácsonnyal kezdetét veszi az a diadalmas történet, amellyel Isten megváltja az embert. Ez azt is jelenti, hogy az események menetét nem mi határozzuk meg. Isten a forgatókönyvíró. Ő ebben a megváltásmunkájában főszerepet szán az embernek, ha elfogadjuk az Őáltala ránk szabott szerepet. A készülődésünk, tehát már az adventünk is része ennek a szerepnek, mert minden Isten terve szerint történik. Vessük tehát le a görcsös készülődést, csak értsük meg, hogy Krisztus cselekszik értünk és velünk.
Imádkozzunk!
Drága Megváltónk, Jézus!
Köszönjük, hogy alászálltál a mennyek országából, hogy részesévé tegyél a megváltás kegyelmes történésének. Add, hogy beleilleszkedjünk ebbe a csodálatos főszerepbe, és ne csak statisztái legyünk a világ karácsonyi fényűzésének! Ámen.
Haris Szilárd