„Mert a Krisztus jó illata vagyunk az Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre.” 2Kor 2, 15-16.
Az első igehirdetésben kifejtettem, hogy ebben a sorozatban azt fogjuk vizsgálni, hogy miképpen tehetjük érzékszerveinket a szeretetszolgálat jó eszközeivé. A mai alkalommal a szagláshoz érkeztünk el. Ezen a ponton be kell vallanom, hogy egy kicsit gondban vagyok a sorozat folytatásával, mert a szaglás egy nagyon különleges érzékünk. De talán éppen ezért egészen érdekes dolgokra taníthat meg a szeretetszolgálattal kapcsolatban.
Foglaljuk össze szaglóérzékünk néhány jellemző tulajdonságát. A szaglásunkat nem tudjuk befolyásolni, akkor is szagolunk, ha nem akarunk. Az illatot akkor is érezzük, ha nem akarjuk.
Éppen ennek ellensúlyozására a szaglás elfáradó érzék. Ez a képesség segít a rossz szagok megszokásában, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy a jó illatot mindig meg kell újítani. Talán sokszor nem is tudatosítjuk, hogy a másik emberhez való viszonyulásunkat milyen nagymértékben befolyásolja az, hogy milyen az illata. Amikor az ember valamilyen segítő szakmában tevékenykedik, de akkor is, amikor éppen nem hivatásszerűen, csak alkalomszerűen akar segíteni, akkor belekerülhet olyan helyzetbe, hogy kénytelen bizonyos szagoktól való undorát leküzdeni. Egy szegény, ápolatlan ember, vagy egy elhanyagolt otthon esetében nemcsak a látvány tud szörnyű lenni. Ebben a bűzös világban kell nekünk Krisztus jó illatának lenni, leküzdve előítéleteinket és személyes ellenérzésünket.
Az illat hírt ad a forrásáról. Ez az egyetlen feladata. Terjedni. Pál úgy akarja, akadálytalanul terjeszteni a Krisztus evangéliumát, mint egy illatot. Neki az a feladata, hogy Krisztus ismeretét terjessze. Pál alapigénkben kiemeli, hogy ő mindenkinek egyformán „illatozik”, vagyis mindenkinek egyformán és személyválogatás nélkül hirdeti az evangéliumot. Tisztában van azzal is, hogy az evangélium üzenetét nem mindenki hallja meg, és nem mindenki fogadja be. Az üdvösség odaítélése nem a mi kezünkben van, ezért mindenkinek egyformán kell adnunk. Az, hogy az a halálra vagy az életre lesz már nem a mi dolgunk. Az üdvösségünk egyedül Isten kezében van.
Mintha Pál is tudná, hogy a szaglás egy elfáradó érzék, ezért a Krisztus ismeretét mindig újra és újra el kell ismételni azoknak is, akik már egyszer hallották. Ezen kívül tudja azt is, hogy saját ellenérzését és személyes megítélését a háttérbe kell szorítania Krisztus ügyének érdekében. Az ellenérzés majd kifárad, elmúlik, és akkor az evangélium lesz az, ami illatos üzenetével betölti a helyet, és a hallgatók szívét.
Amikor jó illatú ételt vagy tán tisztasági csomagot nyújtunk át valakinek, akkor azon kell munkálkodnunk, hogy ebbe az illatfelhőbe valamiképpen Krisztus ismeretének illatát is belerejtsük, mert ezzel szolgáljuk az Isten dicsőségét.
Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus Krisztusban!
Hálát adok azért, ha tudsz bennünket a Te országod terjesztésében használni, és így Krisztus ismeretének jó illata lehetünk. Meg kell vallanunk, hogy ebben a szolgálatban sokszor akadályoz bennünket a saját ellenérzésünk vagy előítéletünk. Arra kérünk most Urunk, hogy a Te segítségeddel tudjuk ezeket leküzdeni, hogy ezáltal minél többek életét a Krisztus jó illata töltse be. Ámen.
Haris Szilárd