Szeretethíd – egy 2009 előtt nem létező összetett szó, amely az eltelt öt évben „fogalommá” vált Kárpát-medence reformátussága körében. Egy szó, amelyhez évről-évre egyre többen kötnek egy programot és egyre többen kötődnek személyesen is, hiszen évente nő azoknak az önkénteseknek a száma, akik valamely magyarlakta településen az esztendő két napján önkéntes munkát végeznek, szeretetből fakadó feladatot látnak el. Örömteli követni a különböző megmozdulásokat a települések és a református közösségek nagyságától függetlenül, és bár sok esetben a számok sokatmondóak, de ez esetben sem szabad csupán a számok nagyságából megítélni e program sikerét; bár a számok is szépek, azoknak a száma, akik bekapcsolódtak idén a Szeretethíd programba. Kárpát-medencei szinten közel 15000 volt a regisztrált résztvevők száma, de egyházunkból is szép számmal csatlakoztak, 2400-an. A tapasztalat az, hogy a program keretében önkéntes feladatot ellátó személyek száma mindig több a regisztrált „szeretethidasok” számánál, s minden bizonnyal így volt ez idén is. Azonban e szép számoknál túl kell látnunk, s azt kell észrevenni, hogy ez mennyi odaszánt szívet és tenni akaró lelket, mennyi önkéntes munkaórát, hány simogató kezet, mennyi elvégzett feladatot jelent, s hogy két napon keresztül hány gyülekezetben volt „gyümölcsszüret”, hiszen termettek a hitből fakadó cselekedetnek a gyümölcsei.
[nggallery id=50]
Így volt ez Királyhelmecen is, s bár a Szeretethíd két napos volt, de itt két hétre nyújtották az önkéntes munkavégzést a gyülekezetben. Köszönhető ez annak, hogy május 11-én önkéntes csoport érkezett Hollandiából, akik az egykori iskolaépület felújításánál segédkeztek. A hosszú tervezgetést követően, a 11 fős csoport, jól szervezett munkával az épület belső tereinek kialakításán munkálkodott és hozzájuk csatlakoztak naponként a helyi gyülekezet tagjai is. Érdekes módon a kommunikációs problémák pillanatok alatt elhárultak és a holland a magyarral jól megértették egymást, hiszen a cél közös volt, vagyis minél több munkát, a lehető legprecízebben elvégezni, önkéntesen, a gyülekezetért, Urunk dicsőségére. Öröm volt látni egy-egy nap végén, hogy milyen sokat haladtak előre. Ugyancsak örömteli volt azt is látni, hogy a holland önkéntesekhez királyhelmeci reformátusok is csatlakoztak és volt, aki több napon keresztül munkájával segítette a gyülekezetet. Láthatóvá vált, hogy amennyiben van akarat és motiváció, úgy sokat lehet tenni, önerőből is nagyon sok munkát el lehet végezni.
A naponkénti munkavégzés során, amelyhez – ahogyan írom is – helyiek is csatlakoztak naponként, elérkezett május 16-a, amikor a konfirmandus csoporttal a Mailáth utcai idősek otthonát látogattuk meg és az igehirdetés, éneklés és szavalatok mellett, egy édesanyának köszönhetően, süteményt is vihettünk az időseknek.
Május 17-én, a Szeretethíd program második napján már a gyülekezet minden korosztályát vártuk, hogy az egykori iskolaépültnél, valamint a templom körül szükségesnek vélt munkálatokat elvégezzük. A napot korán reggel sátorállítással kezdtük, majd az ebéd elkészítéséhez is hozzáláttak a szorgos kezek. Kilenc órakor, egy közös imádság után elosztottuk a feladatot az addig érkezett közel 60 önkéntesnek. Voltak, akik az iskolaépület tetőterének szigeteléséhez fogtak hozzá, de a jelenlévők nagy része a templom takarításánál és a templom körüli udvar rendbetételénél segédkezett. Bár az időjárás nem kedvezett, s néha még az eső is eleredt, de ez senkinek nem szegte a kedvét és a kitűzött feladatokat, sőt még annál is többet sikerült elvégezni. Így a sok tenni akaró kéznek köszönhetően hamar kifogytunk a munkából, és megelégedéssel, szívünkben hálával ülhettünk a terített asztal mellé. Ekkorra az iskolaépületben munkálkodó holland és helybéli testvérek is megérkeztek és közös, magyar-holland énekléssel magasztaltuk ebéd előtt az Istent és adtunk neki hálát, hogy vagyunk, hogy tehetünk, hogy tudunk nem csak szavakkal, de tettekkel is hidakat építeni egymás felé; szeretetből.
