[nggallery id=5]
Felvidéken a Szeretethídjának pilléreit Marcelházán erősítették az önkéntesek. A nap folyamán reggel 7-től egésszen este 8-ig dolgoztak a magyar alapiskola kerítésének újrafestésén. A lelkes kezek nagyából 10-es csoportokban óránként váltották egymást. A munka jelentős részét a Marcelházán megvalósuló V. Felvidéki Regöscserkész Találkozó (FELCSER)–n résztvevő cserkészek végezték el. A szolgálatba résztválalva a feladatból bekapcsolódott a helyi református gyülekezet és az ugyancsak itt munkálkodó nyugdíjas klub is. Az utóbbiak, Keszegh Éva néni vezetésével, azzal járultak hozzá, hogy finom darás és káposztás rétessel, pogácsával lepték meg mindazokat akik jókedvvel végezték a vállalt mázolást.
Az iskola bebiztosította a festéket, hígíttót, dörzs papírt, a községben működő festék bolt pedig az ecseteket, így a mintegy 150 önkéntes a napsütésben, fenakadásoktól mentesen végezhette az elvállalt feladatokat.
A rendezvényen tiszteletét tette Balczó András, magyar olimpiai bajnok ötusázó is a Szeretethídjának egyik támogatója, aki bizonyságot téve életéről szavaival buzdított minket az alázatosság fontosságára felhívva a figyelmünket. Szerencsés véletlen, hogy a Felcserre hívtuk meg és csakutána figyeltem, hogy a Szeretethídjának támogatója is volt.
Példaértékű összefogás volt ez Marcelházán a cserkészek, egyház , civil szervezetek, oktatási intézmények és válalkozók közt. A Szeretethídjára lépve építhették az egymás közti fizikailag áthidalhatatlan távolságokat összefogva egy apró, de közös cél érdekében.
Végül Isten segítségéért kell köszönetet mondani, hogy mindez megvalósulhatott.
A nyugdíjas klubbnak még a héten eljuttatom a kitűzőket , szórólapokkal együtt. Egyenlőre az iskola igazgatóval nem beszéltem, hogy jó e lesz. Nem lett tökéletes, de megcsináltuk, előtte sem volt szebben lefestve. Ami meg így marad (kb. 8-10 db.)kitűző megkapják azok akik a Felcser ideje alatt segítettek nekűnk.
Lengyel Zoltán
